Borban az igazság

Hordozható "borkóstolót", egy elektromos nyelvet dolgozott ki Cecilia Jimenez-Jorquera, a Barcelonai Egyetem mikroelektronikai intézetének munkatársa. A fejlesztők által csak ET-nek (Electronic Tongue) becézett készülék állítólag azt is meg tudja állapítani, milyen szőlőből, melyik évben, hol készült az adott bor.
A The Analyst névre keresztelt szerkezetet a Királyi Akadémia kémiai társaságának lapjában mutatták be.
Az elektronikus nyelv hat érzékelővel működik, melyek mindegyike a borok különböző jellemzőinek felismerésére képes: egyik például az alkoholtartalmat, a másik a savasság mértékét, a harmadik a cukortartalmat méri.
A készülék különféle bortípusok sajátságaira programozható, és olyan finom jellemzőket is érzékel, amelyek más módon nem mérhetők. Már a kóstolás pillanatában kilistázza a begyűjtött adatokat.
Például ha tokajit kóstol, akkor nem csak azt állapítja meg, hogy valódi vagy hamisított-e a az adott bor, de elvileg megállapítja az évjáratot, azonosítja az előállító pincészetet, és leleplezi az esetleges adalékanyagokat és összetevőket, amelyek nem részei az eredeti "receptnek".
Az, hogy a berendezés hordozható, különösen hasznos tulajdonság, hiszen így a vizsgálatokat a mintavétel helyszínén el lehet végezni, nem szükséges a begyűjtött anyagot egy laborba beküldeni, és hosszasan várakozni az eredményekre.

Forrás: deluxe.hu

A palack és a címke mellett, ha nem is a leglátványosabb, de talán a legfontosabb borkellék a parafa dugó. Miközben szerényen és láthatatlanul elrejtőzik a kapszula mögött, nagymértékben képes befolyásolni a palackba zárt szellem életét. Egyrészt a filter szerepét játssza, hiszen rajta keresztül lélegzik, érik a bor, másrészt könnyedén tönkre is teheti a természet és az ember munkájának gyümölcsét.
Sokat köszönhet a borszerető ember a tölgyfák népes családjának. A kocsánytalan tölgyből készítik a legjobb hordókat, a paratölgyből pedig a dugót.
A parafa sokoldalúságára a rómaiak figyeltek fel legelőször, már réges-rég tisztában voltak vele, hogy a parafa anyaga olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, mint rugalmasság, ellenállóság, szigetelőképesség, és nem utolsó sorban könnyűség.
Hogy dugó végleg a helyére kerülhessen, jó pár száz évnek azért még el kellett telnie. Sir Kenelm Digby a 17. században ismét "feltalálta" majd tökéletesítette az üveggyártást, kiváló borosüvegekkel lepve meg a világot. Következésképpen a parafa dugó iránt is megnőtt a kereslet.
Hosszú az út a parafától a parafa dugóig. A fának először is meg kell termelnie a dugókészítésre alkalmas kéreganyagot, ami 25-30 évig is eltart, és csak eztán kerülhet sor az első szüretre. Míg a szőlő első terméséből kiváló bor készíthető, addig a paratölgy szűztermését egyáltalán nem lehet hasznosítani. Legalábbis dugó készítésére biztos, hogy nem.
Újabb 10-15 évig kell várnunk, míg a fa újabb kéreganyagot növeszt magán, ez már alkalmas dugókészítésre. Mivel a paratölgy egyébként meglehetősen hosszú életű, átlag 200 évig él, ezalatt körülbelül tízszer lehet lehúzni róla a bőrt.
A nyers, szabálytalan kéreglapokat bálákba kötözik, és a szabad ég alatt 1-2 évig pihentetik. Felsorolni is nehéz volna, mi minden megy végbe ezekben a bálákban, hányféle cserzőanyag, ásványi só és egyéb vegyület oldódik ki belőlük.
Ezután a parafát forrásban lévő vízben megtisztítják a parazitáktól. Újabb két-három hét következik: állandó hőmérséklet és páratartalom mellett, immár fedél alatt pihen a jól megdolgozott kéreg. A lapokat minőségi osztályok szerint szétválogatják, majd olyan vastagra szeletelik, amilyen hosszú a belőle készülő dugó is lesz majdan.
Csak ekkor vágják körpengével henger alakúra, ilyenkor már egészen úgy néz ki, mint egy tisztességes dugó. Az üvegbe való alkalmatosság már csak a végső megtisztulásra vár. A kalcium-klorid elkeseredett küzdelmet folytat az esetleges gombák és baktériumok ellen, majd egy újabb fürdővel a klórt is száműzik.
A szárítást követően jön a feliratozás, szinte minden komolyabb termelőnél találkozunk a dugóra gravírozott névvel. Egy újabb minőségi ellenőrzés, és a dugó már mehet is a palackba.

Forrás: deluxe.hu

Az általában könnyű, hideg előételekhez könnyű „hideg” fehérborok illenek legjobban. Ilyenek főleg a szép rizlingek, chardonnayk, sauvignon blancok. Akad persze olyan étel is, mondjuk egy magyaros vegyes ízest, amihez szintén kellően hűtve (10-12 fokon), valamilyen rozét ajánlhatunk. Ugyanezt választhatjuk krémleveshez. Ezt leszámítva a levesekhez nem illesztünk bort. A meleg előételekhez már inkább kicsit teltebb fehérborok illenek, mondjuk egy olaszrizling, sauvignon blanc, de már a hortobágyi palacsintához megint csak adhatunk rozét. Ez egyébként is majdnem univerzális bornak mondható a gasztronómiában, ha nagyon nem tud a vendégváró háziasszony mit választani, akkor kivéve a nehezebb marhahús és vadételekhez, választhatja a rozét, így tévedhet a legkevesebbet.