Ha jön a tavasz, a szép idő, szívesen hagyjuk magunk mögött a várost, és megyünk vidékre, ahol jó levegő és nyugalom vár. Épp ezért az áprilista country style-nak, azaz a vidéki stílusnak dedikáljuk.

A báli forgatag után bizony jólesik egy kis csend, egy kis kikapcsolódás. Jó elmenni egy vidéki házba, ahol pihenhetünk. Nem zavar semmi, nem szorít az idő. Lehet nagyokat aludni, vagy kényelmes ruhában nagyokat sétálni a fák között, gyönyörködni az első virágokban és hallgatni a madarakat. A kertben megtermő, friss gyümölcsökből, zöldségekből, vagy a házilag eltett befőttből, lekvárból enni. Esténként a kandalló vagy egy régi kályha tüzénél melegedni.

A vidéki stílus elsősorban ennek az idilli állapotnak szolgál háttérül. Nem annyira formai jegyek jellemzik, inkább egyfajta életszemléletet fejez ki. A természettel szorosabb kapcsolatban álló, lassabb ritmusú életmód, melynek kulcsszavai az egyszerűség, a kényelem és a praktikusság. Az igazi vidéki ház természetes és hagyományos anyagokból épül. Ez a különböző tájakon más és más anyagot jelent, hisz vidéki ház éppúgy van Mexikóban, mint Norvégiában. Közös vonásuk a tradíció tisztelete, az eredeti építészeti megoldások, ajtók, ablakok, lépcsők, korabeli használati tárgyak megőrzése, hisz az éghajlati viszonyoknak ezek felelnek meg a leginkább.

A legokosabb, legszellemesebb megoldásokat, a legfunkcionálisabb tárgyakat bizony az idő alakítja ki. Jellemző a vidéki stílusra a régi használati tárgyak: például kosarak, vasalók gyűjtése. Persze nem valami múzeumra kell gondolni, hisz a vidéki stílust könnyedség, kötetlenség jellemzi. Egy vidéki házban elöl maradhat a délutáni szunyókáláshoz használt takaró, az este hordott vállkendő, a bejárati ajtó mellett ott a bakancs és az esőkabát. A szobákban sok a természetes anyagú textília: párnák, csipkék, terítők, szőnyegek. Lényeg az otthonosság.