Az emberek mosolyognak vagy döbbenten néznek. Akiket hátulról lepünk meg, nagyot ugranak ijedtükben. Hja, kérem, itt nincs motorzúgás, ez egy villanyverda. Egyelőre környezettudatos gazdagoknak.

A villanyverda szó használata nem véletlen: maga a forgalmazó is így nevezi a terméket, hangsúlyozva, hogy a REVAi nem autó, hanem elektromos hajtású, négykerekű motorkerékpár, az Unióban az L7E jelű kategóriába sorolták. Így forgalmazzák Nagy-Britanniában és még tíz másik európai államban. Ide sorolták be Magyarországon is, amikor megkapta a közlekedési hatóságtól az engedélyt.

Kiderül, ahogy sorba vesszük a REVAi előnyeit és hátrányait, miért is jó ez a ki autó. Előbb vegyük szemügyre magát a járművet, melyből három is parkol a debreceni cégközpont előtt. A  2+2 üléses apróságot 6 kW-os, váltóáramú villanymotor hajtja, differenciálművön át csatlakozva a hátsó tengelyre.

A műanyag karosszériát acél zártszelvény vázra építették, az akkumulátorokat az ülések alá helyezték. Ólmos akkumulátorokkal a hatótáv 80 kilométer, a drágább, de hatékonyabb lítiumos aksikkal 120. A végsebesség mindkét esetben 80 km/óra. A teljes tankolás a 220-as normál hálózatról nyolc órát igényel, de gyorstöltési üzemmódban 2,5 óra alatt 80 százalékig fel lehet tölteni az energiatárolókat. A hobbitfalvi csöppségnek mindene megvan, ami a szabályos közlekedéshez szükséges és előírásos, emellett még mindenféle extrákkal is kényeztetgeti használóját.

Ezek fajtája és száma a megrendelőtől függ, a villanyverdákat ugyanis a leendő tulajdonos igényeinek megfelelően konfigurálják a Bangalore-i gyárban. Ha valaki kéri, tesznek bele kétökölnyi légkondit, bivalybőr borítású üléseket (a tehenek szentek és sérthetetlenek arrafelé, mint tudjuk), iPod-kompatibilis cédéjátszót, 13-as könnyűfém felniket, sőt, még ülés fűtés-hűtést is.

Mint a legtöbb hasonló szerzetnek, a REVAi-nek is furcsa arányai vannak: olyanok a méretei, mintha egy átlagos kisautót hosszában (2,6 m) és széltében (1,3 m) félbevágtak volna, miközben a magasságán (1,6 m) még emeltek is vagy tíz centit. Emiatt úgy néz ki, mint egy bakancs. A lányomnak volt ilyesmi formájú játéka kiskorában, belefért vagy tízféle állatfigura, húszféle bútor, ha jól emlékszem, még egy komplett osztályterem berendezése is.

A REVAi vezetése elképesztően egyszerű: aki képes uralni egy háromkerekű biciklit, ezzel is elboldogul. Bár ez jogilag motor, a tervező nagyon helyesen mindent megtett, hogy autóban érezzük magunkat. Miután elhelyezkedtünk az akkumulátorok fölé telepített, egészen kényelmes, fejtámlákkal is ellátott ülésekben, közepes erővel berántjuk a felnőttes hanggal csukódó ajtót, bekapcsoljuk az automata biztonsági övet, elfordítjuk a slusszkulcsot – és nem történik semmi.

Ha jól odalépünk, könnyen beleszalad a 70-be, ekkor olyan a hangja, mint Luke Skywalker valamelyik nullponti energiával hajtott lebegőjének, de kívül még mindig alig hallható valami. A kormányzás nagyon direkt, amennyit forgatunk a volánon, szinte annyit fordulnak a kerekek. A fékek (elöl tárcsa, hátul dob) is megfelelnek a célnak, de nagyobb sebességről gyakorlatilag a villanymotor lassít (miközben persze energiát tölt vissza az akkumulátorokba). Kis sebességre érve megnő a fékek szerepe, amik azonos pedálállásnál kevésbé lassítják az autót. Ezért meglepve tapasztaljuk, hogy a fokozatos lassulás helyett kicsit gyorsulni kezdünk.

Szerencsére ilyenkor az ember reflexből odalép a pedálnak, és helyreáll a világrend, harmadszorra pedig már automatikusan kezeli a problémát. Amit még szokni kell: az indexkar nem a volán bal oldalán, hanem jobbra található, ezért az ember eleinte az ablaktörlővel akar irányt jelezni. A magyarázat egyszerű: a REVAi legnagyobb piacain, Indiában, Nagy-Britanniában és Írországban balra tarts van, tehát jobbkormányos a közlekedés. A balkormányos országokban értékesített autókban a jobbos kormányt egyszerűen átteszik balra, ami nem elegáns megoldás.

A REVAi európai szemmel érthetetlenül keskeny, ám ennek is van magyarázata. A mellékelt videókon látszik, hogy épp olyan széles, mint az Indiában taxiként szolgáló háromkerekű autoriksák, amelyekkel majdnem úgy lehet manőverezni a forgalomban, mint egy kétkerekű robogóval. Ahol a riksák elférnek, elmegy a REVAi is, a mérete tehát a zsúfolt indiai nagyvárosok kaotikus forgalmában komoly előnyt jelent. Két átlagos termetű felnőtt egyébként így is éppen elfér egymás mellett, mi, Jánosok sem zavartuk egymás auráját.

Ráadásul hamar kiderül, hogy a keskenységnek a magyar utakon is vannak előnyei. Az ember gyorsan felbátorodik, és élvezettel surran át a forgalomban pár másodpercre megnyíló réseken, így egészen jó tempóban lehet haladni. Plusz: a vezető simán eléri az utas elé beépített pohártartót, gond nélkül ki tudja nyitni a jobb oldali tolóablakot is, sőt, még a külső tükör állítása sem kíván akrobatikus ügyességet.

Ha a hátsó üléstámlát felcsapjuk, a csomagtér gyakorlatilag megszűnik, talán egy kisebb laptoptáskát és egy női retikült azért be lehet csúsztatni a támla és a karosszéria hátfala közé. Ha viszont lehajtjuk, egészen jól használható csomagteret kapunk, ami még komolyabb bevásárláshoz is elég. Elöl is találunk még egy tárolórekeszt, amit a pótkerék helyére építettek. Azt ugyanis nem kért a magyar importőr, és szerintem jól döntött – egy defektjavító spray a városban tökéletesen elég.

A hátsó csomagtartóval két gond azért van. Az egyik, hogy a támla csak egyben dönthető, pedig ha osztott lenne, elférne hátul egy kisgyerek, és maradna egy éppen elegendő méretű csomagtér. A másik, hogy nincs semmilyen takaró, pedig Magyarországon sokkal nyugodtabb az ember, ha idegenek nem látnak a csomagtérbe.
Forrás: totalcar.hu