A mobil használati tárgy és kiegészítő egyben, így nem csoda, hogy a luxuskategóriás készülékek között is alapvetően két típust találunk: a mindentudót és a ritkaságot. A vásárlók veszik ezeket ártól függetlenül, egyesek azért, mert szükségük van rá, mások csupán azok presztízsértéke miatt. Dizájnkészülékek, arany mobilok és kokaintartó titkos rekesz.

A luxus nehezen meghatározható fogalom, és nincs ez másként a mobiltelefonok esetén sem. Más készülék minősül luxuskategóriásnak egy olyan országban, ahol kevés a mobil, más Magyarországon és egészen más egy olajnak köszönhetően gazdag arab országban.
Amennyiben csak a hazai piacot nézzük, más számított luxusnak akár csak öt évvel ezelőtt is, mint ma, és minden bizonnyal egészen más lesz újabb öt év múlva. Némi visszatekintéssel egybekötve utánajártunk annak, hogy mi számít ma luxusmobilnak, kik veszik ezeket, és milyen trendek vannak jelen ebben a szegmensben.

Ugyan már mintegy húsz éve megjelentek hazánkban is az első (még táska méretű) hordozható telefonok, a cikk tárgyát képező felső kategóriáról csak az ezredforduló környékétől beszélhetünk.
A kategória megteremtője a Nokia 8810-es és utódja, a 8850-es volt, állítja Slukk Péter, az XXL GSM tulajdonosa, aki már ebben az időszakban is telefonokkal kereskedett. Ezek a mobilok 280 ezer forint plusz áfa összegbe kerültek, ami majd tíz évvel ezelőtt még annál is jóval nagyobb összegnek számított, mint ma.
Mégis megvették azok, akik megtehették, hiszen szerettek volna telefonjukkal is kitűnni a tömegből. Ezek a ma is kult-státusznak örvendő szétcsúsztatható mobilok (ilyesmije volt Neónak a Mátrix első részében, mai változata pedig, egy Nokia 8800 Carbon Arte, negyedmillió forintot ér) példát mutattak a többi gyártónak is: érdemes drága, minőségi telefonnal jelen lenni a piacon.
Talán azért jött el a luxusmobilok ideje, mert ez volt az az időszak, amikor maga a telefon már nem volt státusszimbólum, inkább mindennapos használati tárgy lett, egy olyan kütyü, ami mindig a tulajdonosánál van, mint a szemüvege, vagy a pénztárcája.
Egy mindennapi tárgy, kiegészítő pedig ugyanúgy mesél tulajdonosáról, mint a ruhája vagy az autója. Egy mobiltelefon tehát az üzletember vagy gazdag milliomos feleségének kezében reprezentációs tárgy is lett. Körülbelül ezen két vásárlótípusnak megfelelően alakult a luxustelefonok piaca: a drága készülékek között ma is találunk üzleti, multifunkciós okostelefonokat, valamint dizájndarabokat.
"Presztízsfaktorról" természetesen az üzleti készülékek használói között is beszélhetünk, hiszen nem kizárólag praktikus meggondolásból vesz ilyet magának valaki.
Amikor megjelent az iPhone, nemcsak tudását, de könnyű használhatóságát is dicsérte mindenki. Annak ellenére, hogy a készülék előfizetés nélkül bőven százezer forint fölötti áron kapható ma is, olyanok is voltak a boltokat megrohamozó vevők között, akik be sem tudták kapcsolni. Szó szerint ezzel, és sok hasonló problémával jöttek vissza vásárlók, meséli Slukk Péter, aki szerint a mai mobilok tudását nagyon kevesen használják ki.
Épp az ilyen problémákat elkerülendő előfordul, hogy valaki igen drága készüléket szeretne venni, mégis lebeszélik róla, elkerülendő a későbbi csalódást. A szakértők tapasztalata szerint van értelme a márkahűségnek a legdrágább készülékek esetén is, aki megszokott egy menüt, egy logikát, nehezen áll át másikra.
A dizájnmobilok is csak a közelmúltban jelentek meg, köztük olyan készülékek (például a Siemens Xelibri), amelyek esetén a használhatóság szempontja háttérbe szorult a feltűnő külső mellett. Cserébe meglepő extrák is megjelentek, az egyik készülékben titkos rekeszt találunk a billentyűzet alatt, a jól értesültek szerint a nyúzott üzletemberek és a partik rendszeres látogatói itt tarthatták biztonságban kokainadagjukat.

A jelen trendje az is, hogy a nagy gyártók külön dizájner brandekkel rukkolnak elő. Ilyen a Prada, amelyet sokkal sikkesebb kitenni az asztalra, mintha csak egy "hétköznapibb" LG logó virítana a tetején. Ilyen a Samsung Armani is, vagy az itthon kevésbé népszerű Porsche, amelyet nem az ismert német autógyár, hanem a francia Sagem gyárt.
Ezeken kívül léteznek kisebb, kifejezetten luxusmobilok gyártására alakult cégek is. Az Amosu ékszerként díszíti fel és aranyozza be a készülékeket, akárcsak a Goldvish, aminek Limited Edition nevű modelljéhez nem kevesebb, mint 1800 gyémántot használtak fel. Ehhez az extrém külsővel megáldott készülékhez egy Guinness-rekord is köthető, 1 millió euróért (300 millió forintért) vásárolta meg egy orosz olajmágnás a feleségének, ennyit előtte nem fizettek még mobilért.

A jelen trendje az is, hogy a nagy gyártók külön dizájner brandekkel rukkolnak elő. Ilyen a Prada, amelyet sokkal sikkesebb kitenni az asztalra, mintha csak egy "hétköznapibb" LG logó virítana a tetején. Ilyen a Samsung Armani is, vagy az itthon kevésbé népszerű Porsche, amelyet nem az ismert német autógyár, hanem a francia Sagem gyárt.
A Gresso saját útját járja, készülékei saját piacán, Oroszországban a legnépszerűbbek, a Bang & Olufsen telefonokkal dizájnboltokban is találkozhatunk, egy kétszázezer forintos készüléküket mi is a kezünkbe fogtunk.
Amikor a kétkedésünknek adtunk hangot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet egyetlen forgótárcsával menüt kezelni, pláne sms-t írni, Slukk Péter csak mosolygott: ez a mobil nem telefonálásra való, hanem arra, hogy megmutassa, a tulajdonosa "valaki".

Forrás: deluxe.hu