Az angol módszer a "csészénként egy kanál és egy a kannának" elvét vallja. A teafüvet először a forrásban lévő víz fölött enyhén átgőzölik, majd leforrázzák. Körülbelül 5 percig hagyják állni, majd szűrőn keresztül csészébe öntik. Ízesítéshez tejet használnak.

Az orosz teához hozzátartozik a szamovár. A teaesszenciát egy kis kannában a szamovár tetején tárolják. Ha valaki teát akar inni, az esszenciából tölt egy keveset a csészéjébe, amit a szamovárban lévő forró vízzel higít. Kínában a teáskannát félig megtöltik zöld tealevelekkel, majd egymásután négyszer leforrázzák. A legjobb tea a második forrázás eredménye.
Japánban a teaceremónia önálló tudomány, amelyre iskolák épülnek. A tea elkészítéséhez levelek helyett annak porrá őrölt változatát használnak, melyet egy külön erre a célra tartott tálban forró vízzel, bambuszseprűvel habosra vernek, majd szűrés nélkül csészébe öntik. Minden ízesítés nélkül fogyasztják.

Indiában a teát egyharmad rész tej kétharmad rész víz és nádcukor keverékével leforrázzák. Öt percig állni hagyják, kendőn átszűrve kerül csészébe.
Kipróbálhatjuk tibeti módra sóval és ghi-vajjal elkészítve.