Bár a franciák külön teaszalonokat nyitottak, az angoloknál már 1657-ben felbukkant a tea egy bizonyos Thomas Garraway kávéházában. A tea jelentős kulturális hatásai közé tartozott, hogy az 1706-ban megnyílt londoni teaházba már hölgyeket is vendégül láttak, pedig a szebbik nem képviselői a legendás "coffee house"-okból ki voltak tiltva. 1700 és 1800 között – jelentős részben a teára kivetett adók 1783-as eltörlése miatt – az ország teafogyasztása tizenötszörösére nőtt. A XVIII. században megnyitottak a "tea gardenek" vagyis a teakertek, melyek egészen más megközelítésbe helyezték a teázást: a teakerteket a helyiek családosan látogatták, és itt debütált az angol konyha másik védjeggyé vált találmánya, a sandwich is.
A XIX. században vált általánossá a délutáni uzsonnával egybekötött teázás intézménye, mely először négy óra tájban volt, a XX. század elejére azonban öt órára tolódott. Az ötlet állítólag egy bizonyos Bedford hercegnőtől származik, aki 1840-ben vezette be: az afternoon tea a munkahelyeken, otthonokban is szünetet, fontos rítust jelentett. A királyi udvarban máig lezajlik a hagyományos ötórai tea, ahogy számtalan angol családban is.
