Egy Pest-közeli tanyára költözve az
organikus kertek tervezésével és építésével foglalkozó Szabó István elhalt
almafáinak hasznosítását fontolgatta. A jó formájú, közép-kemény faanyag
meglódította a fantáziáját, különösen az után, hogy belelapozott Daniel Mack
könyvébe.
Az amerikai bútorkészítő ihletésére
már a következő héten a műhelyben szorgoskodott, egy barátjának készített
karácsonyi ajándékot. Ötlete annyira bevált, hogy immár hat éve foglalkozik
görbefa bútorok készítésével.
A mára hatfőssé nőtt műhelyben a fát
a természetes hajlások és görbületek felhasználásával dolgozzák fel. Ekkor
válik el, melyik darab mire lesz alkalmas, így lehet minden bútornak egyedi
formája.
Újabban azonban más formák, más
anyagok, mint az orgona, a csavart ágú borostyán és a trombitafolyondár
foglalkoztatják a görbefa bútorok alkotójának fantáziáját, bár az almafában is
lát még kihívást: például kombinálja üveggel, szövetekkel, bőrrel, vagy kővel.
Tapasztalatai szerint az első
lélegzetig mindenki gyerekként, álmodozva csodálkozik rá az egyedi bútorokra, a
másodiknál viszont már felsorakoztatják az érveket, hogy miért nem illenének az
otthonába.
A székek, asztalok, virágtartók,
polcocskák egy elveszett mesevilág hangulatát vihatik az emberek lakásába, de a
kertben, teraszon is megtalálják a maguk helyét.
Forrás: lakáskultúra.hu
