Tizenkét év siker után – amit másfél
millió legyártott autó bizonyít – nyugdíjba küldték a Ford minijének első
generációs modelljét. Elsősorban a hölgyek tetszését nyerte el a könnyen
vezethető, fordulékony, gazdaságos kis kocsi.
A felsorolt tulajdonságokkal ugyan nem volt egyedül, de kiemelte a
versenytársak közül merész, gömböc űrhajóhoz hasonlító alakja. Az utód már
olyan korba született, amikor nincs helye a kísérletezésnek, ezért arányaival
belesimul a hasonló minik sorába.
Legerősebben természetesen a Ford
családi vonalai fedezhetők fel rajta, elsősorban a Fiestáé, de műszaki
alapjaiban (alváz, futómű stb.) megegyezik a Fiat 500-as retrójával. A Ford
gazdasági okokból szövetkezett az olasz gyártóval, hogy árban versenyképes
lehessen.
Az új KA menetpróbáján a leendő hölgy vásárlók helyébe képzelve magunkat nem
csalódtunk. Egy háromajtós, csendes, magas belső terű, kényelmes, jól
összerakott és divatos autóba ültünk. Motorjai szerények, a feszes futómű
erősebbeket is ki tudna szolgálni: 1.2 (69 LE) benzines és az 1.3 (75 LE) dízel
inkább nyugodt autózásra való, az igazi élvezetet valószínűleg a későbbre
tervezett, 100 LE-s változat hozza meg. Az alapváltozat decembertől kapható.
Háromféle hangulatot hordozó
külsővel is készül majd. Ez lesz a Ford Individual csomag. A „Digitális
művészet” alapszíne élénkzöld, ami a karosszérián futó hosszanti csíkon és az
utastérben is több helyen visszatér. A „Grand Prix” arculatát versenyautós
díszítőelemekkel, csíkkal és kockás zászlós motívummal adták meg. A
„Tattoo”-knak egy, a kocsi tetejét és a belső teret is díszítő, tetoválást
utánzó rajz adja meg az egyedi hangulatot.
Forrás: blikk.hu
