A kép az bizony már csak olyan
dolog, hogy nem ad vissza mindent. Például látott már valaki szép, képes
utazási prospektusban csótányt és poloskát? Na ugye. Hát a Phantom is csak
élőben adja ki az igazi formát. Láttam már Phantomot élőben, tán valami
kiállításon, de olyankor az ember a hátulját, meg az oldalnézetét
egyszerűen nem veszi észre.
Az eleje egyszerűen mindent elural,
a Phantomot az űrből is felismeri az űrsétáló kínai űrhajós. Pedig
szerintem nem lehet olyan nehéz elejét rajzolni.
Oldalról az benne a csodálatos,
hogy az autókat gyakran tervezik optikailag is orrnehézre, vagy az izmos far
hangsúlyozásával olyanra, minta az orrával túrná az aszfaltot. A Phantom
sziluettje ezzel szemben álló helyzetben nagy erővel induló hajót mutat: az orr
kiemelkedik a habokból, mert hátul olyan erővel tolja a hajócsavar.
A hátuljához viszont már
formatervező iskola kell. Annyira szép, annyira egyszerű, annyira fejedelmi,
annyira árad belőle a királynő némi poggyásszal útra kel-érzet, hogy úgy
képzelem, a formatervező klubban ez az igazi beszédtéma, ha szóba kerül
a Phantom. Két jellegzetes Phantom-apróság, melyekkel fitogtathatjuk
műveltségünket, hogy a kerekek középpontjában látható Rolls embléma fix,
vagyis mindig függőlegesen áll, menet közben is a monarchia időtlen
stabilitását sugallva. A másik, hogy az angyal, a Spirit of Ecstasy
gombnyomásra behúzható, ha rossz környéken parkoltunk, vagy ha nem akarjuk
megkockáztatni egy gyalogos feldarabolását egy kis fennhéjázás kedvéért.
Tesztjárművünkben nem működik tökéletesen, mert ha például rácsapunk az
angyalra, tényleg automatikusan behúzza, de utána nem csukódik össze rendesen
a csapóajtó. Oliver, a dán kereskedő azt mondja, egyetlen Phantomot
se látott, amiben ez tökéletesen működött volna.
5834 milliméter hosszú. Ki hitte
volna? Derékig ér az övvonal, kinek meddig a hűtőrács, de a formaterv
zsenialitását mutatja, hogy nem otromba, nem nyomasztó, inkább egyszerűen
lenyűgöző.
A Phantom nem
a technikával akar lenyűgözni – a belseje ránézésre lehetne akár
ötven éves autóbelső is. Aztán ha a műbútorasztalos könyöktámasz-véget
megnyomjuk, kifordul belőle a krómegér, ezzel párhuzamosan
a műszerfal közepének míves órája is tokostul megfordul, felmutatva
a képernyőt. Akárcsak egy angol várkastély a normann időkből, amikor
még mindennapos gyakorlati haszna volt a jól álcázott rejtekajtóknak.
Forrás: totalcar.hu
