Sokan csóválták kételkedve a fejüket, amikor egy holland építész előállt meghökkentő tervével Malawi fő kereskedelmi centrumában, Blantyre-ben. Az egzotikus alakú ház mégis megépült, és azóta tömegesen érkeznek a turisták is, akik sok esetben nem is hiszik el elsőre, hogy a nagy labdában emberek laknak.
Pedig így van: Jan Sonkie holland építészmérnök, e merész konstrukció megálmodója évek óta itt él malawi születésű feleségével, Thokozanival. Sonkie egészen 2002-ig, amíg a ház el nem készült, csak egy volt az Afrikában dolgozó kiváló mérnökök közül, azóta viszont mindenki róla beszél.
A három méter magas téglafalakra épített hét és fél méter magas „gömb” igazán lakályos, a négyszintes lakótér már jóval hagyományosabb elrendezést követ, megcáfolva a turisták azon feltevését, hogy a különös építmény egy vendéglő vagy pub, és a lakók valójában a sövény túloldalán lévő „normális” házakban laknak.
Thokozani Sonkie gyakran látja vendégül a környéken élő hölgyeket, akik kíváncsiak a berendezésre, különös tekintettel a konyhára, közben videóznak, fényképeket csinálnak a ház otthonos belsejéről. Thokozani szerint sokan el sem hiszik, hogy egy ilyen alakú házban egyáltalán van konyha és fürdőszoba.
Miért éppen focilabda?
Amikor az építészt arról faggatták, miért épp ilyen külsőt képzelt el a saját otthonának, azt válaszolta, hogy szeretett volna egy a malawi házak többségétől teljesen eltérő építményt tervezni, de a futballszenvedélye is szerepet játszott a döntésben.

"Talán kicsit őrült vagyok, de rajongásig szeretem a futballt, bár a sok határidős munka miatt nem tudom annyira követni a focivilág eseményeit, amennyire szeretném. Azért választottam Malawi-t, mert, azon túl, hogy a feleségem innen származik, egyszerűen szeretem Afrikát, szeretném a hátralévő életemet itt leélni".
Az építményt kívül fémlemezek borítják, a belső teret pedig faburkolat teszi otthonossá, így a ház télen meleg, nyáron kellemesen hűvös. Sonkie-ék egyedül élnek itt, gyerekeik nincsenek, így a szobák többsége a látogatók számára van fenntartva.

Forrás: blikk.hu