Ha felnőnek a gyerekek, és elhagyják
a családi fészket, a szülők váltani kényszerülnek. Az efféle változás lehet
ésszerű és tudatos, melynek során a szülők környezete szinte megfiatalodik.
Riportunkban egy ilyen átalakulásról számolunk be.
Megelégelve a többszintes, nagy
alapterületű családi házzal járó kényelmetlenségeket, vendéglátóink úgy
döntöttek, hogy addigi lakóhelyük környéken olyan telket keresnek, amelyre
egyszintes, a gyerekek kiröppenése után sem túlméretezett alapterületű házat
építhetnek. S ha már váltanak, akkor legyen ez a váltás teljes körű.
Olyannyira, hogy a korábbi, főként antik bútorokkal berendezett otthonuk
helyett most a frissebb, fiatalosabb, a minimálhoz közelálló stílust
részesítették előnyben.
A lakás magvát képező „nyilvános”
zónában úgy egyesítettük a konyha-étkező-nappali funkciót, hogy a nappalit
vizuálisan mégiscsak elválasztottuk, ám egyúttal össze is kötöttük a
konyha-étkező terével, részben a burkolatváltással, illetve a funkciók határán
elhelyezett térelemmel.
A „nyilvános” zóna központi eleme
lett a térbe állított, áttört falpillér, amelyet a nappali és az étkező
vizuális elválasztása mellett más funkcióval is fölruháztunk. Ennek a félig
épített, félig bútor térelemnek a nappali felőli oldalában helyeztük el a
szórakoztató elektronikát, az étkező felől pedig a tálaló és bárszekrény
szerepét kapta. S hogy mindhárom funkció közvetlen kertkapcsolatot nyerjen, a
duplaszárnyú tolóajtókkal a térelem magasságában teremtettünk kapcsolatot az
átrium jellegű terasz felé.
Hasonló megfontolások alapján
terveztünk dobozszerűen beillesztett, furnérozott burkolatú vendégmosdót és
gardróbszekrényt az előtérbe. A mosdó külső megjelenésének szempontjából
fontosnak tartottuk, hogy az ajtó itt se legyen hagyományos, azaz
tokszerkezetű, hanem belesimul a furnérozott burkolatba, s mintegy annak
részeként jelenik meg. Kívülről nézve inkább egy beillesztett, önálló
szekrényszerű elemnek tűnik, és nem a térből fallal leválasztott mosdónak.
A különböző funkciójú terek
egységesítését szolgálandó – megteremtve a korszerű, funkcionális alapokat –
egyedi tervezésű, belsőépítészeti elemeket, szekrényeket, polcokat, paneleket
használtunk. A visszafogott, geometrikus formákkal, valamint az azonos anyaghasználattal
és színvilággal pedig az egységes esztétikai megjelenésre, élményre
törekedtünk. Mindemellett a terek formálásakor azt is szem előtt tartottuk,
hogy a megrendelők a maguk ízlése szerint is alakíthassák a későbbiekben.
A terek differenciálásánál
meghatározó szerepet szántunk a nappali falba süllyesztett könyvespolcának is.
Ezzel az elemmel választottuk el ugyanis a nappali és a privát (háló és fürdő)
zónát. Az átjárás itt sem hagyományos ajtóval történik, hanem szándékosan, az előtérbeli
„mosdóbútoréhoz” hasonlóan, szintén bútor minőséget kapott. Vagyis a
polcrendszer teljes magasságát átfogó tolóajtó a könyvespolcok előtt fut,
mintha egy látszólag véletlenszerűen mozgatható panel lenne. A látogató nem is
sejti, hogy a könyvespolc „panelja” mögött folytatódnak a különböző funkcióval
fölruházott terek.
A téralakításban nagyon fontos
szerepet adtunk az indirekt, direkt világításnak, és a falba süllyesztett,
sorolt lámpatestekkel többféle hangulat megteremtését értük el. A szigorú
formavilágot a meleg tónusú, furnérozott frontfelületekkel és falszínekkel
oldottuk.
Forrás: lakáskultúra.hu
