Ez a párizsi átmeneti szállás a maga
keskeny terével vintage-elemekkel kevert modern hangulatot kapott.
Kialakításában ötletesen keverednek az ipari és a bio-megoldások.
Frédéric Méchiche belsőépítész abban
a reményben kezdett új lakást keresni Párizs egyik legrégebbi részében, hogy
valami kicsire, de különlegesre talál. Azért kicsit keresett, mert egyébként
St. Tropez-ban él, ahol nemcsak lakása van, hanem egy yachtja is, és ideje jó részét
ott tölti. És azért különlegeset, mert végső soron belsőépítész a foglalkozása,
még ha inkább klasszikus stílusáról is, mint modernizmusáról ismert. De
Frédéric mindig is kedvelte a kortárs művészetet. “Még 1976-ban keresztülautóztam
az akkori NDK-n, hogy felkeressem Dessauban a Walter Gropius Bauhaus iskolát,
ami akkoriban meglehetősen kalandos vállalkozásnak számított” – meséli. Ennek
az utazásnak a hatása maradandónak bizonyult, és amikor rátalált erre a lakásra
egy 30-as évekbeli Bauhaus-stílusú házban, felismerte, hogy legfőbb ideje
hasznosítani a német úton szerzett élményeket. “Nem is számítottam rá, hogy
valami ilyen ridegre akadok Párizsban, ahol a legtöbb lakás a hagyományos
francia birodalmi stílust követi.”
Méchiche megoldásai a
Bauhaus-stílust a szűken adagolt térhez igazították. A lakás legfőbb vonzerejét
az ablakai jelentik, ezért feketére festett kereteik vonzzák ide a tekintetet,
míg az ajtókereteken megismételt fekete szín következetessé teszi a képet. Egy
kis lakásban központi kérdés a megfelelő mennyiségű tárolóhely, így a
tulajdonos beépített, plafonig érő nyitott polcokra szavazott, szintén fekete
színben. Ami a bútorokat illeti, nagyon okosan egy dupla méretű, az ablakok és
a szoba arányait visszatükröző szófa mellett döntött, amelyen számtalan barátja
elfér, míg a tér további kihasználása céljából a többi bútor csupa hétköznapi
anyagot használ: fát, fémet és üveget. “Nagyon fontos volt, hogy ne keltsük
galéria benyomását – mondja Frédéric. – A modernizmus lehet nagyon letisztult
és egyszerű, de mindig ott a kontraszt.
Forrás: elle.hu
